A palesztin identitás gyökerei
A palesztinok Palesztina történelmi földjének őslakos, etno-nacionális népe. Az évszázadok és évezredek során itt élő különféle népcsoportok – köztük a kánaániak, az izraeliták és az arabok – kevert származású leszármazottai.
A modern nemzeti öntudat kialakulása című művében Rashid Khalidi palesztin történész rámutat, hogy a palesztin identitás rendkívül összetett, és gyökerei mélyre nyúlnak a történelemben; nem szorítható be a nemzeti öntudat mai, leegyszerűsített keretei közé.
Palesztina őslakos népe, a szomszédos népekhez hasonlóan, arab. Ugyanakkor saját arab nyelvjárással, valamint egyedi kulturális örökségüket tükröző helyi szokásokkal és hagyományokkal rendelkeznek. Az arab „Ahl Filastin” (Palesztina népe) kifejezést a 10. század óta rendszeresen használták, amelyből idővel felépült az egyesítő „al-Sha’b al-Filastini” (a palesztin nemzet) fogalma. A palesztin identitás megőrzéséért folytatott küzdelem a megszállás, a földfosztás és a gyarmatosítás elleni kiállás legfőbb magva.
A palesztin nemzeti identitás kibontakozása
Történelmileg Palesztina lakosságát arab muszlimok, arab keresztények és arab zsidók alkották. Az 1878-as népességi adatok szerint a palesztinok többségét 85%-ban muszlimok, körülbelül 10%-ban keresztények és kevesebb mint 5%-ban zsidók tették ki. A palesztin identitás évszázadok során formálódott meg, felkarolva az őslakos lakosság ezen sokszínű közösségét.
A palesztinok hivatalosan már 1919-ben kifejezésre juttatták nemzeti identitásukat, amikor megalakult a Palesztin Arab Kongresszus, válaszul a Balfour-nyilatkozatra és a cionista mozgalom palesztinai gyarmatosító törekvéseinek brit támogatására.
Palesztin Arab Kongresszus tagjai
A palesztin identitás nem a cionizmusra adott válaszként született meg, hanem a földet benépesítő nép ókori történelmén keresztül fejlődött és formálódott ki. A cionista gyarmatosítás fenyegetése legfeljebb azt a politikai szükségletet váltotta ki, hogy a palesztinok a nacionalizmus európai eszméi alapján, modern kifejezési formákban adjanak keretet identitásuknak.
A palesztinok Palesztina őslakosai
A palesztinok etnikai és kulturális identitása elválaszthatatlanul összefonódik a szülőföldjükhöz való kötődéssel.
Történelmileg Palesztina földműves társadalom volt. A palesztinok a földjükből éltek, arra támaszkodtak, és az elsődleges céljuk a megélhetés biztosítása volt. A földjük nélkül a palesztinok nem létezhettek volna egységes közösségként. A fák kitépésére és az emberek földjükről való elüldözésére épülő izraeli telepes-gyarmatosító stratégia pontosan arra szolgált, hogy kitörölje a kulturális identitásuk ezen alapvető részét.
Palesztinok olivát szüretelnek 1948 előtt
A Fellahi (a földműves/paraszt) kultúra a kollektív összetartozás erős érzését és a szülőfalvakhoz való szoros kötődést ápolta. Rosemary Sayigh brit történész A palesztinok című könyvében kifejti, hogy pontosan ez a ragaszkodás volt az oka annak, hogy a cionista telepeseknek 1948 előtt a palesztin földek mindössze 8,6%-át sikerült megvásárolniuk. A palesztin fellah mind a mai napig a palesztin társadalom és ellenállás megingathatatlan alapköve.
A palesztin küzdelem magva a palesztin nép azon vágya, hogy az őslakos szülőföldjéhez tartozhasson. Ezért nem járhatnak sikerrel azok a javasolt „megoldások”, amelyek megfosztják a palesztinokat attól a jogtól, hogy egyetlen egységes közösségként szabadon a földjükhöz tartozzanak. Ma körülbelül 7 millió palesztin él a történelmi Palesztina területén, míg további 7 millióan száműzetésben élnek – megfosztva attól a jogtól, hogy Izrael miatt visszatérjenek szülőfalvaikba és szülőföldjükre.
Egyedülálló módon a palesztin identitás túllépett a fizikai határokon, és életben maradt a palesztin társadalom mindhárom fő rétegében: az 1948-as belső területeken (a mai „Izraelben”) élők, a Ciszjordániában és a Gázai övezetben élők, valamint a világban szétszóródott diaszpóra körében. Ez az identitás a több évtizedes széttagoltság és földfosztás ellenére is fennmaradt.
A palesztinok nem homogén nép
A palesztinok sokszínű népet alkotnak a közös palesztin identitás ernyője alatt.
Egy ókori gyökerekből táplálkozó, sokszínű kulturális örökséget hordoznak, amely számos népcsoportot képvisel. A palesztin identitás számtalan olyan kultúra olvasztótégelye, amely a történelem során otthonának nevezte Palesztinát – a beduinoktól kezdve az afrikai és európai zarándokokon, a zsidókon át a népirtás elől menekülő örményekig.
Palesztin nő Ramallah-ban hímez 1926ban
Minden család és falu sajátos helyi szokásokkal rendelkezik. Ezt a legszebben az ősi hímzésművészet, a tatreez örökíti meg. Palesztina-szerte a nők olyan hagyományos ruhákat (thoub) viselnek, amelyeket a saját falujukra jellemző, egyedi és azonnal felismerhető mintákkal hímeznek ki.
A nemzeti függetlenség megtagadása
Arab szomszédaikkal ellentétben Palesztina őslakos lakosságától mindig is megtagadták a nemzeti függetlenséget. Országuk kézről kézre szállt a különböző idegen hatalmak között – a rómaiaktól, bizánciaktól, araboktól, oszmánoktól kezdve Nagy-Britannián át egészen a mai Izraelig.
A brit és a cionista gyarmatosító projekt megfosztotta a palesztinokat az önrendelkezéshez és az őslakosi szuverenitáshoz való nemzeti joguktól. Ma a világon nincs olyan palesztin, akinek a létezését ne bélyegezné meg a megszállás, a blokád, az apartheid vagy a kényszerű száműzetés.
- A Ciszjordániában élő palesztinok katonai uralomnak és a telepesek erőszakának vannak kitéve, megfosztva minden politikai és emberi joguktól.
- A Gázában élő palesztinok a modern történelem legkegyetlenebb blokádja alatt élnek, bezárva a világ legnagyobb szabadtéri börtönébe.
- Az 1948-as belső területeken élő palesztinok több mint 65 diszkriminatív, apartheid jellegű törvény elnyomását szenvedik el Izrael által.
- A száműzetésben élő palesztinoknak megtiltják a visszatérést Palesztinába; sokukat az izraeli erők meggyilkolták, amikor megpróbáltak hazatérni az otthonaikba. Szülőföldjükre csak külföldi útlevéllel rendelkező látogatóként léphetnek be, nem palesztinként. Noha megpróbálják eltüntetni a palesztinok őslakosi mivoltát, ez a törekvés csődöt mond az egységes palesztin nép megingathatatlan kiállásának köszönhetően.
A világ minden táján élő palesztinokat egyesíti a folyamatban lévő Nakba (katasztrófa) közös tapasztalata, amely megpróbálja őket széttagoltságban és földfosztottságban tartani. A folyamatos Nakbával szembeni ellenállás képezi azt a szoros köteléket, amely átível a generációkon és a palesztinokat elválasztó határokon.
Kik tehát a palesztinok?
Palesztina a világ összes fajából és ősi vallásából építkező őslakos nemzet. A palesztinok kollektív identitását egyetlen csoportra leegyszerűsíteni nem más, mint őslakosi mivoltuk aláásása, a telepes-gyarmatosító projekt azon kísérlete, hogy igazolja saját területi követeléseit.
A palesztinok identitása elválaszthatatlanul összefonódik ősi földjükkel, és a földfosztásra épülő izraeli politika közvetlenül fenyegeti a földjüktől függő közösségek puszta létezését. Ugyanakkor a palesztinok jelenléte és a földhöz való kötődése egy olyan elismert nemzeti identitást formált meg, amely túlélt több évtizedes száműzetést és kisajátítást.
Palesztina évezredek óta létezik mint egyedülálló ország, amelynek zászlója alatt számtalan kultúra keveredett, Palesztina egy nép és a földjének közös története.
