Az izraeli megszállás kezdete
1967 júniusában, a hatnapos háború során Izrael megszállta Ciszjordániát, beleértve Kelet-Jeruzsálemet, a Gázai övezetet, a Sínai-félszigetet és a Golán-fennsíkot. A háború eredményeként több mint egymillió palesztin került izraeli katonai ellenőrzés alá, miközben újabb palesztin menekülthullám indult meg, különösen Ciszjordániából és a Gázai övezetből.
A háború alapvetően megváltoztatta a palesztin kérdés jellegét. Míg 1948 után a nemzetközi viták elsősorban a menekültek helyzetére összpontosítottak, 1967 után a megszállás vált a konfliktus központi kérdésévé.
A 242. számú határozat elfogadása
A hatnapos háborút követően az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1967. november 22-én elfogadta a 242. számú határozatot. A dokumentum a megszállt területek, a békerendezés és a térség jövőbeli határainak kérdésével foglalkozott. A határozat kompromisszum eredményeként született meg, ezért számos rendelkezése általános megfogalmazást kapott, ami később eltérő értelmezésekhez vezetett.
„Land for Peace” – területet békéért
A határozat alapelve a később „Land for Peace” („Területet békéért”) néven ismertté vált megközelítés lett.
Ennek lényege, hogy Izrael kivonul a háború során elfoglalt területekről, cserébe pedig az arab államok elismerik Izrael létét és biztonságát, valamint békés kapcsolatokat alakítanak ki vele.
A következő évtizedek béketárgyalásainak túlnyomó többsége erre az elvre épült. A palesztin politikai vezetés és a nemzetközi közösség jelentős része a mai napig ezt tekinti a kétállami megoldás egyik alapjának.
Az izraeli kivonulás kérdése
A palesztin értelmezés szerint a 242. számú határozat egyértelműen abból az alapelvből indul ki, hogy a háborúval történő területszerzés nem elfogadható, ezért Izraelnek ki kell vonulnia az 1967-ben elfoglalt palesztin és arab területekről.
A határozat szövegének egyik legtöbbet vitatott eleme az angol megfogalmazás volt, amely az izraeli fegyveres erők kivonulását írta elő „a legutóbbi konfliktus során elfoglalt területekről” (from territories occupied in the recent conflict). Az arab államok és a palesztin vezetés ezt teljes kivonulásként értelmezték, míg Izrael és egyes nyugati államok szerint a szöveg nem feltétlenül követelte meg az összes elfoglalt területről való kivonulást.
Ez az értelmezési vita a mai napig a konfliktus egyik fontos diplomáciai kérdése.
Biztonságos és elismert határok
A határozat nemcsak a megszállás kérdésével foglalkozott, hanem kimondta, hogy a térség minden államának joga van békében élni biztonságos és nemzetközileg elismert határok között.
Izrael erre a rendelkezésre hivatkozva hangsúlyozta saját biztonsági igényeit, míg a palesztinok és az arab államok azt emelték ki, hogy a biztonság nem valósulhat meg a megszállás fenntartásával és a palesztin önrendelkezés megtagadásával.
A későbbi palesztin álláspont szerint tartós béke csak a megszállás megszüntetésével, valamint egy független palesztin állam létrejöttével érhető el.
Miért vált a béketárgyalások alapjává?
A 242. számú határozat azért vált a későbbi diplomáciai folyamatok alapdokumentumává, mert mindkét fél számára tartalmazott fontos elemeket.
Az arab és palesztin felek számára központi jelentőségű volt a megszállt területekről történő izraeli kivonulás elve. Izrael számára ugyanakkor fontos volt, hogy a határozat elismerte minden állam jogát a biztonságra és a békés létezésre.
A Camp David-i egyezményektől kezdve az oslói folyamaton át egészen a későbbi béketárgyalásokig a 242. számú határozat szolgált a nemzetközi diplomácia egyik legfontosabb hivatkozási alapjaként.
A palesztin politikai gondolkodásban a határozat jelentősége elsősorban abban rejlik, hogy a nemzetközi közösség először kapcsolta össze egyértelműen a béke kérdését az 1967-ben megszállt területek jövőjével.
Történelmi jelentősége
Az ENSZ Biztonsági Tanácsának 242. számú határozata a modern közel-keleti diplomácia egyik legfontosabb dokumentuma. Bár nem rendezte a konfliktust, meghatározta azokat az alapelveket, amelyekre a későbbi békefolyamatok épültek: a megszállás kérdését, a területi rendezést, a biztonságos határokat és a békés együttélés lehetőségét.
Források:
United Nations Security Council. Resolution 242 (1967). 22 November 1967.
United Nations. Question of Palestine: Resolution 242 (1967).
Khalidi, Rashid. The Hundred Years’ War on Palestine. New York: Metropolitan Books, 2020.
Shlaim, Avi. The Iron Wall: Israel and the Arab World. New York: W. W. Norton, 2014.
Pappé, Ilan. A History of Modern Palestine: One Land, Two Peoples. Cambridge: Cambridge University Press, 2004.
Morris, Benny. Righteous Victims: A History of the Zionist-Arab Conflict, 1881-2001. New York: Vintage Books, 2001.
United Nations Security Council Official Records. S/RES/242 (1967).
