Az 1948-as Nakba után 1967 az újkori palesztin történelem második nagy fordulópontját jelentette. A háború nyomán a történelmi Palesztina teljes egésze izraeli ellenőrzés alá került, miközben a palesztin nemzeti mozgalom új politikai szerephez jutott.
A brit fennhatóság és a cionista telepespolitika elleni legjelentősebb palesztin megmozdulás volt. Következményei az 1948-as események előtti politikai helyzetet is meghatározták.
1947-ben Nagy-Britannia az ENSZ elé vitte a palesztin kérdést, és bejelentette, hogy meg kíván válni a terület igazgatásának felelősségétől.
Az első világháború idején kiadott brit politikai nyilatkozat támogatásáról biztosította egy zsidó nemzetállam létrehozását Palesztinában, miközben a terület arab többségének politikai jogairól nem tett említést.
A dokumentum a brit mandátum időszakának alapkövévé vált, és olyan folyamatokat indított el, amelyek később a palesztin-izraeli konfliktus meghatározó elemeivé váltak.
A brit uralom közel harminc éven át tartott. Ez alatt az időszak alatt alakultak ki azok a politikai, társadalmi és demográfiai folyamatok, amelyek később meghatározták a palesztin-izraeli konfliktus alakulását.
A Nakba (arabul katasztrófa) a palesztin történelem meghatározó fordulópontja, amely Izrael Állam 1948-as megalapításának és az első arab-izraeli háborúnak a nyomán bontakozott ki. A háború és a lakosság tömeges elűzése következtében a palesztin társadalom szétszakadt, a történelmi Palesztina társadalmi és demográfiai szerkezete alapvetően átalakult.
Az oszmán korszak (1516-1917) közel négyszáz éven át meghatározta Palesztina politikai, társadalmi és gazdasági fejlődését. A terület az Oszmán Birodalom részeként jelentős közigazgatási és demográfiai változásokon ment keresztül, mielőtt az első világháború véget vetett volna az oszmán uralomnak.
