A brit mandátum válsága
A második világháború után a brit mandátumi rendszer egyre mélyebb válságba került. A brit hatóságok már nem tudták kezelni a palesztin lakosság és a cionista mozgalom közötti konfliktust, miközben a térségben egyre gyakoribbá váltak a fegyveres összecsapások.
1947-ben Nagy-Britannia az ENSZ elé vitte a palesztin kérdést, és bejelentette, hogy meg kíván válni a terület igazgatásának felelősségétől.
Az ENSZ vizsgálóbizottsága
Az ENSZ létrehozta a Palesztinával foglalkozó különbizottságot (UNSCOP), amelynek feladata az volt, hogy javaslatot készítsen a terület jövőjéről.
A bizottság többségi jelentése Palesztina felosztását ajánlotta egy arab és egy zsidó államra. A javaslat szerint Jeruzsálem és Betlehem nemzetközi igazgatás alá került volna.
A felosztási terv
1947 november 29-én az ENSZ Közgyűlése elfogadta a 181. számú határozatot, amely Palesztina felosztását javasolta.
A terv szerint létrejött volna:
- egy zsidó állam;
- egy arab állam;
- Jeruzsálem és Betlehem nemzetközi igazgatás alá került volna.
A tervezett határok nem összefüggő területeket alakítottak volna ki, hanem több, egymástól elkülönülő zónát.
A lakossági és földtulajdoni viszonyok
A felosztási terv elfogadásának idején a palesztin arabok továbbra is a lakosság többségét alkották.
Ennek ellenére az ENSZ a terület nagy részét a tervezett zsidó államhoz sorolta, miközben az arab lakosság számbeli többségben volt, és a földtulajdon jelentős része is arab kézben maradt.
A terv ezért már elfogadásának pillanatában éles vitákat váltott ki.
A cionista vezetés elfogadta a felosztási tervet, és azt fontos lépésnek tekintette egy zsidó állam létrehozása felé.
A palesztin vezetők és az arab államok többsége ezzel szemben elutasította a javaslatot, hisz a terv sértette a palesztin lakosság önrendelkezési jogát, mivel egy külső nemzetközi szervezet döntött az ország jövőjéről a többségi lakosság beleegyezése nélkül.
A polgárháború kezdete
Az ENSZ felosztási tervének elfogadását követően Palesztinában gyorsan romlott a helyzet.
1947 végétől a cionista fegyveres szervezetek, köztük a Haganah, az Irgun és a Lehi, egyre intenzívebb hadműveleteket hajtottak végre stratégiai jelentőségű települések és közlekedési útvonalak ellen.
A következő hónapokban számos palesztin várost, falut és városrészt támadás ért. Több helyen a civil lakosság elmenekült vagy elűzték, miközben a brit mandátumi rendszer fokozatosan összeomlott.
A palesztin történeti emlékezetben ez az időszak a Nakbához vezető folyamat kezdeteként jelenik meg. A lakosság körében növekvő félelem, a fegyveres támadások, valamint egyes települések elfoglalása és kiürítése már 1948 májusa előtt megkezdte a palesztin társadalom szétszakadását.
Történelmi jelentősége
Az ENSZ felosztási terve eredeti formájában soha nem valósult meg.
Mégis a modern palesztin és izraeli történelem egyik legfontosabb dokumentumának számít, mert először javasolta nemzetközi szinten Palesztina felosztását két államra, és közvetlen előzményévé vált az 1947-1948-as háborúnak.
Források:
- Khalidi, Rashid. The Hundred Years’ War on Palestine: A History of Settler Colonialism and Resistance, 1917-2017. New York: Metropolitan Books, 2020.
- Pappé, Ilan. The Ethnic Cleansing of Palestine. Oxford: Oneworld Publications, 2006.
- Morris, Benny. 1948: A History of the First Arab-Israeli War. New Haven: Yale University Press, 2008.
- Khalidi, Walid (szerk.). All That Remains: The Palestinian Villages Occupied and Depopulated by Israel in 1948. Washington, D.C.: Institute for Palestine Studies, 1992.
- United Nations General Assembly. Resolution 181 (II): Future Government of Palestine. 29 November 1947. https://www.un.org/unispal/document/auto-insert-185393/
