338. számú határozat (1973)

Az 1973-as jom kippuri háború idején az ENSZ Biztonsági Tanácsa elfogadta a 338. számú határozatot. A dokumentum az azonnali tűzszünet mellett felszólította a hadviselő feleket arra is, hogy kezdjék meg az 1967-ben elfogadott 242. számú határozat végrehajtását. A 338-as határozat ezzel a későbbi béketárgyalások egyik legfontosabb diplomáciai alapjává vált.

Palesztin szemszögből a határozat vegyes fogadtatásra talált. Miközben a dokumentum hozzájárult a harcok lezárásához és új diplomáciai folyamatokat indított el, a palesztin politikai mozgalmak egy része bírálta, hogy a 242-es határozathoz hasonlóan nem tett egyértelmű említést a palesztin nép nemzeti jogairól vagy az önrendelkezés kérdéséről.
A háborút követő tárgyalások középpontjában elsősorban az államközi rendezés állt: Egyiptom, Szíria, Jordánia és Izrael viszonya, valamint az 1967-ben elfoglalt területek ügye. Sok palesztin vezető attól tartott, hogy a palesztin kérdés háttérbe szorul az arab államok és Izrael közötti különmegállapodások mögött.
A következő évek eseményei részben igazolták ezeket az aggodalmakat. Az Egyesült Államok közvetítésével meginduló tárgyalások végül az egyiptomi-izraeli közeledéshez, majd a Camp David-i megállapodásokhoz vezettek, miközben a palesztin államiság kérdése továbbra is megoldatlan maradt.