Az első világháború idején kiadott brit politikai nyilatkozat támogatásáról biztosította egy zsidó nemzetállam létrehozását Palesztinában, miközben a terület arab többségének politikai jogairól nem tett említést.
A dokumentum a brit mandátum időszakának alapkövévé vált, és olyan folyamatokat indított el, amelyek később a palesztin-izraeli konfliktus meghatározó elemeivé váltak.
A cikk Alex Winder „Ottoman Rule (1516–1917)” című összefoglalója https://www.palquest.org/en/highlight/157/balfour-declaration-2-november-1917) és történelmi szakirodalom alapján készült magyar nyelvű feldolgozás.
A Balfour-nyilatkozat egy rövid levél volt, amelyet Arthur James Balfour brit külügyminiszter írt 1917. november 2-án Lionel Walter Rothschildnak, a brit zsidó közösség egyik vezető alakjának.
A levélben a brit kormány támogatásáról biztosította egy „zsidó nemzeti otthon” létrehozását Palesztinában. Ugyanakkor azt is kijelentette, hogy ez nem sértheti a már ott élő nem zsidó közösségek polgári és vallási jogait.
A nyilatkozat rövidsége ellenére a 20. század egyik legnagyobb hatású politikai dokumentumává vált.
A brit vezetés több politikai és stratégiai célt kívánt elérni.
• támogatást remélt a cionista mozgalomtól;
• erősíteni kívánta pozícióját a Közel-Keleten;
• biztosítani akarta a Szuezi-csatorna és Egyiptom környezetének ellenőrzését;
• felkészült az Oszmán Birodalom várható felbomlására.
A brit vezetők ekkor már Palesztina háború utáni jövőjéről gondolkodtak.
Kinek a földjéről döntöttek?
A nyilatkozat megszületésekor Palesztina lakosságának közel 90%-át muszlimok és keresztények alkották. A zsidó közösség a lakosság kisebb részét tette ki.
Ennek ellenére a dokumentum a zsidó nemzeti otthon létrehozását támogatta, miközben a palesztin arab lakosságot nem népként vagy nemzetként említette, hanem egyszerűen „a Palesztinában élő nem zsidó közösségekként”.
A nyilatkozat polgári és vallási jogaik védelméről beszélt, politikai vagy nemzeti jogaikról azonban nem tett említést.
Sok palesztin ezért úgy tekintett a dokumentumra, mint egy olyan döntésre, amelyben egy európai nagyhatalom olyan földről rendelkezett, amely nem a sajátja volt, és amelynek lakosságát nem kérdezték meg.
Az ellentmondások
A Balfour-nyilatkozat kiadásának idején Nagy-Britannia több, egymással nehezen összeegyeztethető ígéretet is tett:
Az araboknak: Henry McMahon brit főbiztos levelezésében támogatást ígért az arab önrendelkezésnek és függetlenségnek az Oszmán Birodalom elleni fellépésért cserébe.
Franciaországnak: 1916-ban Nagy-Britannia és Franciaország megkötötte a titkos Sykes–Picot-egyezményt, amely a Közel-Kelet felosztásáról rendelkezett.
A cionista mozgalomnak: egy zsidó nemzeti otthon létrehozását ígérte Palesztinában.
A három vállalás között jelentős feszültségek alakultak ki, amelyek a későbbi konfliktusok egyik fő forrásává váltak.
A brit mandátum és a nyilatkozat következményei
A háború után Palesztina brit ellenőrzés alá került.
A Balfour-nyilatkozat elvei bekerültek a brit mandátum szövegébe, így a dokumentum nem csupán politikai nyilatkozat maradt, hanem a brit közigazgatás egyik alapjává vált.
A mandátum évei alatt:
• jelentősen nőtt a zsidó bevándorlás;
• új intézmények jöttek létre;
• fejlődtek a cionista politikai és gazdasági szervezetek;
• tovább erősödtek a palesztin tiltakozások a növekvő zsidó bevándorlással és földvásárlásokkal szemben.
A palesztin lakosság jelentős része attól tartott, hogy fokozatosan elveszíti politikai befolyását saját hazájában.
Palesztin ellenállás
A palesztin politikai és társadalmi ellenállás már a cionista bevándorlás korai szakaszában megjelent, és a 20. század elején fokozatosan erősödött.
A Balfour-nyilatkozat megjelenése után az ellenállás új lendületet kapott, és egyre szervezettebb formában jelentkezett.
A következő évtizedekben palesztin politikai szervezetek, küldöttségek és kongresszusok követelték a nyilatkozat visszavonását, valamint a brit politika megváltoztatását.
A brit vizsgálóbizottságok ismételten azt állapították meg, hogy a palesztin arab lakosság többsége elutasítja a Balfour-politikát és annak következményeit.
Ennek ellenére a brit kormány alapvetően fenntartotta eredeti vállalásait.
Sok palesztin úgy tekintett a nyilatkozatra, mint egy olyan döntésre, amely egy másik nép földjéről rendelkezett annak beleegyezése nélkül.
Miért fontos a Balfour-nyilatkozat?
A történészek többsége szerint a Balfour-nyilatkozat a 20. század egyik legnagyobb hatású politikai dokumentuma volt, amely alapvetően alakította Palesztina, Izrael és a tágabb Közel-Kelet történetét:
• hozzájárult a brit mandátumi politika kialakulásához;
• elősegítette a zsidó nemzeti intézmények fejlődését Palesztinában;
• jelentős politikai ellenállást váltott ki a palesztin lakosság körében;
• hosszú távon hozzájárult azokhoz a folyamatokhoz, amelyek 1948-ban Izrael létrejöttéhez és a palesztin társadalom alapvető átalakulásához vezettek.
Forrás:
Huneidi, Sahar. “Was Balfour Policy Reversible? The Colonial Office and Palestine, 1921–23.” Journal of Palestine Studies 27, no.2 (Winter 1998): 23–41.
Jeffries, J. M. N. The Palestine Deception, 1915–1923: The McMahon-Hussein Correspondence, the Balfour Declaration, and the Jewish National Home, ed. William M. Mathew. Washington, DC: Institute for Palestine Studies, 2014.
Khalidi, Walid. Before Their Diaspora: A Photographic History of the Palestinians, 1876–1948. Washington, DC: Institute for Palestine Studies, 1984.
